Azt hinné az ember, hogy a teljesítmény növelésére és az álmosság elűzésére szolgáló energiaitalok manapság jöttek divatba, pedig a történészek szerint ez egyáltalán nem így van. Már az ókorban is szívesen kortyolgattak erőt adó italokat.

A római katonák messze földön híresek voltak erejükről, aminek köszönhetően a birodalom csakhamar hatalmassá duzzadt. Mivel egy szomjas hadsereg nem elég a győzelemhez, a rómaiak körében hamar elterjedt egy ecetes alapú ital, a posca.

A posca alapja a borecetes víz, amiről csakugyan úgy tartották, képes visszaadni az energiát. Az italnak ilyen módon nagyon fontos szerepe van az italtörténelemben. Bár Rómára vezetik vissza, Jonathan Roth, a San Jose-i Állami Egyetem történésze könyvében rávilágított, hogy a posca a görög epoxos - nagyon erős - szóból eredhet. A római katonák ellátmányában viszont valóban helye volt a gabonák, hús, sajt mellett.

Bár a rómaiak nagyrészt vizet fogyasztottak, Plutarkhosz írásai szerint, amikor Cato római hadvezér ereje kezdett fogyatkozni a második pun háborúban, ecetet és hozzá egy kis bort kért. A bor a hódításoknak köszönhetően nagy mennyiségben rendelkezésre állt a rómaiak számára.

A borecetes ital akkoriban sokkal biztonságosabbnak számított a víznél, a melegebb, meghódított területeken a kórokozók ugyanis hamar elszaporodtak a vízben, amit a savas és feltételezhetően enyhe alkoholtartalmú folyadék nem tett lehetővé. A szennyezett víz sokszor jobban pusztította a hadsereget, mint a csaták. De az sem volt ritka, hogy az ellenség mérgezte meg a kutakat, ezért óvakodni kellett az ismeretlen eredetű víztől. A posca emellett a skorbut megelőzésében is hasznos volt.

Bár az ital elsősorban a sereg, az alsóbb osztályok és a rabszolgák itala volt, Hadrianus császárról is születtek olyan feljegyzések, melyek bizonyítják, hogy nagyon kedvelte a poscát. Feltételezések szerint ez az ecetes ital lehet továbbá az, amit Máté evangéliuma szerint Jézusnak a keresztre feszítés után szivaccsal kínáltak. 

Az eredeti posca ízét csak találgatni tudja a mai kor embere, de néhány korabeli leírás arról tanúskodik, hogy víz, borecet, esetleg vörösbor is szerepelhetett benne, bár az arányok nem ismertek. Ízesíthették is az italt fűszerekkel, édesítőkkel. A bizánci görög orvosok feljegyzései szerint a hashajtóként használt posca magvakat, például köményt, zellermagot, ánizst, kakukkfüvet, sót is tartalmazott.

A római korért rajongó gasztrobloggerek szeretnek a poscával kísérletezni, így néhány recept összeállt már, bátran ki lehet próbálni őket. Fontos, hogy erre sose desztillált ecetet használj, hanem jó minőségű borecetet vagy almaecetet.

Édes posca 

• 2 evőkanál vörösborecet
• 250 milliliter víz
• 1 evőkanál méz

A recept szerint a mézet meg kell olvasztani, majd hozzáadni a vízhez, és alaposan elkeverni. Végül jöhet hozzá az ecet. 

Pikáns posca

• 375 milliliter vörösborecet
• 125 milliliter méz
• 1 evőkanál zúzott koriandermag
• 1 liter víz